Csöndesen csatangolnék messze,
A járás nehogy felébressze,
Lelkemet, testemet,
Elfelejtené szörnyű tettemet.
Félni kevés, talán szólni is,
De ha bent marad, mint egy pestis,
Szétmarna engemet teljesen,
Sajnos még mindig dédelgetem.
Idővel visszamenni nem lehet,
Ó, nincs semmi ami visszavezet,
Csak egyetlen szó kell,
Egy szó és végzel.